Ma végre lezárult egy régóta húzódó dolog, nevezetesen a szülinapi ajándékom kálváriája. Az Eldorádó nevű hangszerüzletből kaptam egy vezeték nélküli mikrofont, amit az eladó, akitől az előző mikrofonomat is vettem, úgy adott el nekem, hogy hangzásilag messze kenterbe veri az elődjét. Utóbbit aznap még ért sok sértés, ami mókás, mert amikor azt vettem, akkor azt is alig tudta hova dícsérni. Itt már furcsa volt a szituáció, de még nem érdekelt.
Aztán pár nap múlva próbán kipróbáltam, és egész jól szólt, csak kicsit torz volt. Nem baj, nem olyan zavaró, gondoltam. Aztán a Január 8 -as koncerten meghalt, és a koncert közepén cserben hagyott. De szerencsére be volt készítve a régi is, szóval nem volt semmi gáz, de nem ezt vártam a pénzemért.
Ezért ma jogosan kiakadva mentem be az üzletbe, ahol csodálkozva néztek rám, amikor azt mondtam, hogy visszahoztam a cuccot. Az eladó, aki egy hete még azt mondta a Beyerdynamic mikrofonomra, hogy az egy szar, és hogy csak hangszerek kihangosítására szokták használni, és hogy a vezeték nélküli sokkal jobb, most azt mondta, hogy ő ezt pont fordítva mondta, és nem akarta vissza adni a pénzemet. Felajánlotta, hogy nézelődhetünk az üzletben, és levásárolhatjuk az árát a bandával, de miután nem találtunk semmi jót, átmentünk a Coffee Heaven -be egy taktikai megbeszélésre. Telóztunk egyet a próbatermünk tulajával, aki mondhatni mentorunk és/vagy példaképünk a srácokkal segített, mondta hogy áljak a sarkamra, stb.
Így is tettem, visszamentem, és elkezdtem idegesítő lenni. Az eladó végül nagy nehezen beadta a derekát, összedugta a cuccot, kipróbálta, belátta, hogy tényleg torz, és egy újabb 10 perces szócsatát követően biztosított, hogy vigyem át a Westend -be, mert ott vettem, és ott már várni fognak, ő odacsörög, és ott visszaadják a zsét.
Átmentünk, erre az állítólagos telefonhívásra hivatkozva az asztalra raktam az addígra már a fél várost bejárt mikrofont, de a két eladó csak nagy szemekkel nézett rám. Újabb fél órás szervezkedés, kipróbálás, bizonygatás, fejvakarás után végül ímmel-ámmal vissza adták a pénzt, ami majdnem kárba vészett, és ami így el lett költve a Váci utca különböző pontjain, csodás ruhadarabokra.
Tanulság:
- Ne féljünk pénzt visszakérni egy-egy üzletbe akkor se, ha a termék nem hibás, szimplán csak nem hozta az elvárt szintet. Ez színtiszta biznisz, és a drágább dolgoknál megéri az a fél óra párbaj az eladókkal.
- Ha az ember a sarkára áll, bármire képes.
- AZ ELDORÁDÓ HANGSZERÜZLET EGY NAGY RAKÁS SZAR!
Ugye nagyon bejött a mainstream zenébe az elektronika, ennek ékes példája Ke$ha is. Idén debütált Flo-rida mellett a “Right Round” -ban, de az igazi betörése a köztudatba a saját klipjével történt. A Tick-Tock szépen lassan menetelt a slágerlisták élére, de a leányzó befutását nagyban segítette az MTV Push is. Jelenleg a Billboard listát magasan vezeti a dal, és az iTunes eladások között is hetek óta az élen van. Ehez a szinte tökéletes előzményhez fog csatlakozni január 5 -én a hölgy első lemeze, az Animal.
)
Még mindíg szeretem………. :’(
Hetek óta nem tudom, hogy mi bajom van. Eddíg lekötött a “tanulás” meg a munka. Munka az új bloggal, a bandával, meg a koncerttel. Aztán amikor az egész buliszervezős őrületnek vége lett, eluralkodott rajtam. Hosszas, és kínkeserves vergődéseim közepette ma este a blogjának újboli kilolvasásával rájöttem arra, amire nem akartam ráébredni talán soha.
Már nem lehet visszacsinálni. Már minden megváltozott. De ha lehetne is, akkor se lenne értelme, mert ugyanabba a hibába esnék, esnénk bele újból. De nem tudom, hogy melyik a rosszabb…
És amúgy…
The End
Ezennel bezárnám ezt a blogot. Idáig bírtam, de most már szükségem van egy helyre, ahol kiírhatom magamból ezeket a dolgokat, és ez erre nem alkalmas. Olyan emberek olvassák, akikre egyáltalán nem tartozik, és akiket nem akarok az olvasóim között üdvözölni. Új blogot csinálok, aki megtalálja, az megtalálja, aki nem az meg így járt.